NÉVADÓNK

Mihai Eminescu eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb roman költő. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt szépprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.

Élete és munkássága

Korai évek

Mihai Eminescu Botosaniba született: szüleinek tizenegy gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Gheorghe Eminovici, Moldova északi részéből származott mint román parasztok gyereke, jelentéktelen kisbojári tisztségeket viselt, anyja Raluca Eminovici, született Juraşcu, bojárcsaládból származott.
Eminescu gyerekkorát Botoşaniban és Ipotestben tölti, a szülői házban és a környékén. Ezeket az időket idézi fel nosztalgikusan verseiben:
Erdőkön át bolyongtam mint egy gyermek,
Sok forrás partján dőltem el hanyatt,
S, hogy jobban halljam, habjuk mint pereg,
Tarkom alá csúsztattam jobbomat.
Álmos szagot lehelt a rengeteg,
és ágról ágra halk szellő szaladt,
Lengvén lágy hangok hullámos vizén,
Éjt éjten át ott időztem én.
Erőkön át bolyongtam (Szemlér Ferenc fordítása)
1858-ban Mihai, akárcsak a többi fiútestvére, Cernovicii National-Hauptschuléban kezdi tanulmányait, így nevezték akkoriban az ordotox iskolát. Itt járta ki az első négy osztályt és az ott tanuló 82 diák közül tanulmányi eredményei alapján az ötödik helyen állt.Aron Pumnul tanárnál lakott kvártélyban. 1860oszen a K. U. K. Ober-Gymnazium I. osztályába kerül. A gimnázium szigorú szabályait nehezen viselő Mihai tanulmányi eredményei leromlottak, különösen matematikából. Az iskolából többször is hazaszökött, ami miatt osztályt is kellett ismételnie, apja azonban mindig visszavitte Csernoviciba. 1863. április 17-tő az apja is belátta, hogy Mihainak nem való a szigorú iskola, és mint magántanulót saját szárnyaira bocsájtotta. De feljegyzések maradtak arról a tényről is, hogy a család súlyos anyagi gondokkal küzdött.1863, miután abbahagyta az iskolát, a Tardini-Vlădicescu vándor színtársulathoz szegődött. 1865-ben újra folytatta tanulmányait 1866-ig. Időközben több hivatalban alkalmazottként dolgozik, Botosani -ban a törvényszéken és a városházán.

Főiskolai és egyetemi évek

1866-ban kezdődött irodalmi pályája: Iosif Vulcan lapja, a nagyvaradi Familia közölte De-aş avea című versét. Iosif Vulcan változtatta meg a költő nevét Mihai Eminoviciról, Mihai Eminescura. Januárban meghalt a román irodalomtanára,Aron Pumnul Emlékére a diákjai egy füzetet adtak ki, Lăcrămioarele învăţăceilor gimnazişti (Gimnazista diákok könnyecskéi), ebben jelenik meg Eminescu La mormântul lui Aron Pumnul (Aron Pumnul sírjánál) című verse, amelyet M. Eminoviciu névvel ír alá.
1866 és 1869 között a Csernovic – Balazsfalva – Nagyszeben–Gyurgyevo –Bukarest utat járta rendszeresen. Súgó és szövegmásoló volt Iorgu Caragiale színtársulatában, majd Mihai Pascaly titkára és ennek az ajánlásával a Teatrul Naţional (Nemzeti Színház), súgója és szövegmásolója lett, itt ismerkedett meg Ion Luca Caragialeval. Eközben folyamatosan publikált a Familia folyóiratban; verseket és drámákat ír.
1869 és 1872 között egyetemista volt Becsben a filozófia és jogi egyetemen. Itt barátkozott össze Ioan Slavici-al és Veronica Micle-val.
Az egyetemre, éretségi bizonyítvány hiányában, mint ausserordentlicher Hörer, vagyis mint auditor, azaz rendkívüli hallgató iratkozik be azzal a joggal, hogy az óralátogatást bejegyezheti az Index lectionum -ba, de nincs joga vizsgára állni. Gyakorlati kötelezettséget híján Eminescu szabadon látogathatja az előadásokat.
Bécsi tartózkodása alatt kezdte el közreműködését a Convorbiri literare-ban. Újságíróként a budapesti Albina újságban jelentkezett először, ekkortájt betegedett meg.
1872 és 1874 között Berlinben tanult a Junimea ösztöndíja segítségével.

Visszatérés Romániába

Visszatérve Romániába Jaszvasarban élt 1874-1877 között. A Központi Könyvtár igazgatójaként és tanáraként dolgozott. Szerkesztette a Curinteul de Iasi című újságot. Továbbra is publikált a Convorbiri literare-ban. Barátságot kötött Ion Creanga-val. Súlyos anyagi gondokkal küzdött; a családjában tragédiák sorozata vette kezdetét: meghalt több testvére és az édesanyja. Később szerelmes lett Veronica Micleba.
1877-ben Bukarestben költözött, és itt is maradt1883-ig. Szerkesztőként dolgozott a Timpul újságnál, majd 1880-ban főszerkesztő lett. Ekkortájt születnek olyan ismert verssorozatai, mint a Scrisorile (Levelek) és a Luceafărul (Esthajnalcsillag).1883 júniusában nagyon megbetegedett és Bécsbe utazott. Itt jelent meg az egyetlen, még a költő életében kiadott verseskötete Versek címen.
1883 és1889 között sokat betegeskedett és nem nagyon írt.